Author: katai86

Kimerült – Már nincs mit adnom

by katai86

1. Mitől/miért vagy ilyen fáradt? Mi vagy ki veszi el az erőd?
2. Hogyan jutottál el idáig?
3. Esetleg lehetne úgy változtatni az életviteleden, hogy visszanyerd az energiád? Miként tudnád ez megvalósítani?

Jellemzően az év vége közeledtével érezhetjük ezt, ilyenkor többen tapasztalhatják magukon az általános kimerültség tüneteit. Ilyenkor már vágyik a test és az elme, hogy megpihenjen kicsit. A kimerültség mellett a család jelenthet egyfajta feltöltődést, de a kérdés az, hogy megvan-e a képesség magunkban a külső ingerek nélküli töltődésre is? Megeshet ugyanis, hogy a kimerültség olyan mélyen gyökerezik, hogy azon már ez az időszak csak rontani tud. Nálad milyen periódushoz köthető a kimerültség? Mit teszel olyankor? Sokak válasza az lehet, hogy nincs idő megpihenni, nincs idő magamra – aminek várható testi-lelki hatásai lesznek, amikor már nem feltétlen mi magunk döntünk a „pihenésünk” mikéntjéről. Miért van az, hogy ha az autóból kifogy a benzin, akkor nem állunk neki tolni, hanem megtankoljuk? -költői kérdés. Természetesen, hogy tudjuk folytatni az utunkat. Testünkre és lelkünkre ugyanez vonatkozik, csak az nem áll le egyből amikor merülni kezd. Kicsikarjuk még az utolsót is, majd jön a meglepetések sorozata. Miből áll tudatosságunk? Abból leginkább, hogy megfigyeljük magunkat,– testünk és lelkünk szükségleteit, amire valóban igénye van. Sokszor úgy próbálnak emberek gondoskodni másokról, hogy még magukról sem tudják, hogyan volna jó. Figyeljünk oda testünkre, lelkünkre, fizikai és mentális állapotunkra, mert leginkább mindig mi saját magunk vagyunk, akik tudjuk, mi a jó Önmagunk számára.

Ragaszkodás

by katai86

1. Mihez és/vagy kihez ragaszkodsz? Mit jelentenek számodra?
2. Mi az, amiben segít neked a ragaszkodás? Van olyan kötődés, amit el tudsz engedni?
3. Minek kell történnie és ez milyen érzés lehet?

Mindenki ragaszkodik valamihez az életben. Te meg tudnád mondani, hogy mi az, amihez feltétlenül ragaszkodsz? Legyen az egy szokás, egy tárgy, egy eszme vagy egy személy. Mikor kezdődött a ragaszkodás, emlékszel még? Mennyire fűződik össze lényed a ragaszkodás „tárgyával”? Ha ebben a pillanatban elveszítenéd – játssz el a gondolattal – milyen érzést vált ki belőled? Félelmet, keserűséget, tehetetlenséget, aggodalmat? Ezek az érzések képesek szinte a csontokig hatolni, és messzire űznénk még a gondolatát is. Mégis miért tud ilyen fájdalmas lenni a ragaszkodás? Egyáltalán mi az oka annak, hogy ragaszkodunk?

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy honnan ez a ragaszkodás? Elképzelhető ugyanis, hogy ez az érzés sokkal mélyebbről jön, mint azt hinnénk, és nem is oda kapcsolódik, aki vagy ami kapcsán érezzük azt.

Mérgező szégyen – Selejtes, sérült, csődtömeg

by katai86

1. Mi az oka annak, hogy így érzed magad? Ki hatott rád így?
2. Készíts listát arról, hogy milyen negatív dolgokat gondolsz magadról. Tudod ezeknek az ellenkezőjét bizonyítani?
3. Milyen pozitív vonásaid, legjobb tulajdonságaid vannak? Mi az, amiben tehetséges vagy?

Szégyen és mérgező szégyen – mi a különbség? Szégyen egy behatárolható ideig tartó lelki bénultság, ami okán lefuttatjuk magunkon az önvizsgáló programot, és komolyabb erőfeszítések nélkül túl tudunk jutni rajta. Természetesen ettől nem lesz kevésbé fontos az érzés, de még kezelhető. Amikor már romboló hatásokat fedezhetünk fel benne, az már mérgező szégyen. Mikor már ezt éli valaki, nem számít mennyire erős vagy pozitív személyiség. Egyértelműen megállapítható, hogy segítség nélkül nem jön teljesen helyre. Miért? Azért, mert minden esemény információt hordoz és közöl. Amennyiben ezeket figyelmen kívül hagyjuk, a probléma annál változatosabb formában jelenik majd meg az életünkben. Sokszor teljesen másképp látjuk és ítéljük meg magunkat a saját szűrőnkön keresztül, azért, mert azt ismerjük. Ha beengedünk új információt, ismeretet az életünkbe, és abból hagyjuk integrálódni azt, ami lényünkkel passzol, már az is sokszor óriási segítség lehet. A lelkiállapot, a beszűkült érzetek sokkal inkább képesek felnagyítani dolgokat. Amennyiben így érzed magad – selejtesnek, sérültnek, csődtömegnek –, mindenképp beszélj valakivel.

Önbizalomhiány

by katai86

1. Miként befolyásolja életed az önbizalomhiány? Milyen típusú negatív gondolataid vannak Önmagaddal kapcsolatban? Ezek igazak?
2. Készíts egy listát arról, hogy mik a: képességeid, erősségeid, tulajdonságaid és tehetségeid.
3. Meg tudod ebben látni, hogyan javulhat az életed? Most milyen pozitív gondolataid vannak önmagadról?

Önbizalomhiány, az olyan gyakran emlegetett és sokaknál annyira elveszett tulajdonság, hogy már-már vetekszik a Szent Grállal. Lelkünk egyik rejtett kincse. Mikor veszett el, ha volt egyáltalán?  Igazából ez nem egy eldugott valami – ez ott van mindenkiben, csupán vannak bizonyos hatások az életben, amik nemes egyszerűséggel meghatározzák ennek a tulajdonságnak a helyét. Minél több trauma, stressz és egyéb negatív impulzusok érik az embert születése után csecsemőként, majd később gyermekkorában, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az önbizalom sérül. Az önbizalom, nem egyenlő a bíztatással, ahogy a mindent megengedéssel sem. Voltak, vannak és lesznek is olyan szülők, akik erre ösztönösen ráéreznek – miként építhetik gyermekük önbizalmát szeretettel, odafigyeléssel, törődéssel, türelemmel, szükségtelen külsőségek alkalmazása nélkül is. Természetesen itt senki ne érzze magát „keresztre fesztíve”, hiszen a legtöbben hordozzuk magunkban felmenőink traumáit, a rengeteg öröklött sémát, így mindig a legjobb tudásunkat igyekszünk átadni, amit annak vélünk. Figyeljük meg magunkat és/vagy gyermekünket, hányadán állunk életünk egyik legfontosabb tulajdonságával, és amennyiben úgy érezzük, hogy van még mit és hova építeni, akkor ragadjunk meg minden lehetőséget.

Undor – Rosszul vagyok

by katai86

1. Milyen dolgok azok, amelyektől undorodsz? Miért van benned ez az erős érzés?
2. Miként reagálsz erre? Megfelel ez a saját jellemednek/morálodnak?
3. Mit taníthat ez számodra önmagadról?

Biztosan tapasztaltál már az életedben olyan helyzeteket, szituációkat, eseményeket magad körül, amik a fent említett témát, azaz undort váltottak ki belőled. Mit gondolsz, miből fakadhat ez? A körülmények váltották ki, vagy eleve volt ott már egy ellenérzés? Meg tudod fogalmazni, hogy konkrétan mitől undorodsz, vagy az ilyen érzések esetén nem tudnál egyetlen dolgot megragadni. Előfordult már, hogy saját magad kapcsán is átélted ezt az érzést? Ha igen, mi váltotta ezt ki benned, és hogyan tudtad rendezni önmagaddal? Esetleg a mai napig ostorozod magad emiatt, ha eszedbe jut? Bármilyen érzés esetén a legnehezebb mindig önmagunkkal szembenézni – ha egyedül nem megy, ne féljünk segítséget kérni.

„Saját létezésem határain belül maradok, de oda léphetek, ahová szükséges.”

Elvakult rajongás – Egymásnak vagyunk teremtve

by katai86

1. Ki az, akire most gondolsz? Mit gondolsz erről a kapcsolatról? Jelent ez valamiben problémát számodra?
2. Cserébe mit kapsz? Mások számára milyen kifogásokat keresel?
3. Ahhoz, hogy jobban érezd magad, minek kellene történnie? Életszerű ez valamennyire is?

Volt, vagy esetleg van olyan kapcsolatod, ahol úgy érzed jóval többet adsz magadból, mint amennyit visszakapsz belőle? Ilyenkor az érzelmi paletta igencsak sokszínű tud lenni egyszerre. Megéled a csúcsok magaslatát és a szakadékok mélységét – mindezt úgy, hogy valójában saját magad idézed elő. Miért? Mert többet gondolsz bele, mint ami. Milyen jelek azok, amikre érdemes odafigyelni akkor is, amikor az elvakultság fátyla ránk borult? Figyeljük az érzéseinket – kiegyensúlyozott vagyok többnyire, vagy zaklatott, esetleg hullámvasúton ülök? Érdemes barátaink, környezetünk jelzéseit is fontolóra venni, valamint rajongásunk „tárgyát”, hányadán is áll velünk. Amennyiben önbizalmunk, önbecsülésünk és önértékelésünk valamelyike nem sérült, úgy kisebb eséllyel történik meg az ilyesmi, de ha mégis, akkor nem tart hosszan. Szeretni és szeretve lenni – erre vágyik a legtöbb ember, de időnként megesik, hogy valami elcsúszik (leginkább egy múltbéli trauma hatására), ezért belekeverjük magunkat egy látszólag boldogságot kínáló lehetőségbe, amiből megesik, hogy csak segítséggel tudunk kikeveredni. Fizikai értelemben úgy mondanám, hogy edzés minden előzmény nélkül, amiről tudjuk, hogy különféle sérülésekhez vezethet. Segítek a testemnek felkészülni, tehát bemelegítek, illetve komolyabb edzés esetén szakemberhez fordulok.  Ha hosszabb ideje nincs megoldásod egy dologra, vagy folyton szembejön veled, időszerű lehet átgondolni, hogy esetleg igénybe vegyél némi segítséget.

Türelmetlen

by katai86

1. Milyen vagy általában – türelmes vagy türelmetlen típus? Mik azok a dolgok, amik próbára teszik a türelmed?
2. Miként reagálsz ilyenkor, majd ezt követően hogyan érzed magad?
3. Általában hogyan hat a türelmetlenséged rád és a körülötted lévőkre? Tehetnél-e valamit másként?

Te melyik típus vagy? A türelmetlen, vagy esetleg az, aki a türelmetlen áldozatául esik? Bármelyik is legyél, biztosan akad a környezetedben az ellenkezőből – így, ha adódik rá lehetőség, beszéljétek át, hogy ki mit érez az adott szituációban. Vajon a türelmetlenség hátterében mi lakozik? Esetleg egy megfelelési kényszer, vagy túlreagálás? Emberekkel vagy helyzetekkel kapcsolatban áll fent a türelmetlenség? Belőled fakad, vagy külső események a kiváltó ok? Amikor türelmetlenség áll fent, milyen mértékben pontosak a reakciók és megítélések? A türelmetlenség egy stresszes válasz olyasvalamire, amiről pontos elképzelésünk van, és amennyiben nem tudunk attól minimálisan elvonatkoztatni, úgy kialakul egy belső konfliktus, amit aztán a környezetünkön vezetünk le különféle módokon.  Szerencsére erre is van megoldás, mint a legtöbb dologra, csak a kérdés mindig ugyanaz – zavar-e annyira, hogy elkezdj rajta változtatni és dolgozni magadon.

Asszertív – Kimondom, amit gondolok

by katai86

1. Mondanál néhány példát, hogy milyen módon vagy asszertív?
2. Kikkel és milyen helyzetekben kéne asszertívebbnek lenned?
3. Miként fejleszthetnéd asszertivitásod? Hogyan válna ez hasznodra a jövőben?

Egy nap során milyen gyakran sikerül az asszertív kommunikáció? Mik azok a helyzetek, amikor még szükséges mérlegelned – megéri-e vajon? Tudatában kell lenni annak, hogy az asszertív kommunikáció és az otromba sértő odaszólás nem egy és ugyanaz. Bizonyára a legtöbb ember életében megvannak azok a szituációk, amikor meghasonul, de ilyenkor a legjobb az, ha igyekszik a lehető legtisztábban megnyilvánulni a pozitív eredmény érdekében.

Az Erőszakmentes Kommunikáció (EMT) lehetőséget nyújt, hogy fejlesszük készségeinket az asszertivitás legjobb kiaknázásához, még kényesebb helyzetekben is. Segít abban, hogy felfokozott szituációkban megőrizzük hidegvérünket és hatékonyabbá tegyük kommunikációnkat.

„Veszélyesek vagyunk, ha nem tudjuk, hogy felelősek vagyunk viselkedésünkért, gondolkodásmódunkért és érzelmeinkért.”

Sebezhető – Védelem nélkül

by katai86

1. Milyen érzés sebezhetőnek lenni? Mitől vagy sebezhető?
2. Milyennek látnak mások? Milyennek szeretnéd, ha látnának?
3. Ahhoz, hogy ezt elérd, milyen változásokra van szükség?

Ha visszagondolsz gyermekkori önmagadra, emlékszel mi volt az a helyzet, ahol védelem nélkül érezted magad? Mennyire függ ez össze mostani sebezhetőségeddel? Milyen védekezési mechanizmusok kapcsolnak be nálad szükségállapotban? Tudod őket kontrollálni, vagy szinte ösztönszerűek? Látható rajtad, ha megsebeznek – kikommunikálod, avagy álcázod egy felvett reakcióval?

Védekező

by katai86

1. Mi vagy ki az, ami/aki védekezésre késztet?
2. Mi az, amit védelmezel, és milyen befolyással van ez a védekezés az életedre?
3. Mi történne, ha abbahagynád a védekezést?

Gondoljuk végig, hogy egy nap alatt hányszor és milyen alkalmak azok, amik védekezésre késztethetnek minket. Melyek életünkben azok a területek, ahol leginkább védekezni szoktunk, és egyáltalán miért védekezünk? Egy vita kapcsán a munkahelyen, vagy társas, illetve baráti kapcsolatainkban védekezünk? Nem érzed sokszor túl megterhelőnek, amikor folyamatosan védekezésre kényszerülsz? Mennyire vagy tudatában, hogy ebben mi a te felelősséged a körülmények hibáztatása nélkül?