by katai86Elvakult rajongás – Egymásnak vagyunk teremtve
- Ki az, akire most gondolsz? Mit gondolsz erről a kapcsolatról? Jelent ez valamiben problémát számodra?
- Cserébe mit kapsz? Mások számára milyen kifogásokat keresel?
- Ahhoz, hogy jobban érezd magad, minek kellene történnie? Életszerű ez valamennyire is?
Volt, vagy esetleg van olyan kapcsolatod, ahol úgy érzed jóval többet adsz magadból, mint amennyit visszakapsz belőle? Ilyenkor az érzelmi paletta igencsak sokszínű tud lenni egyszerre. Megéled a csúcsok magaslatát és a szakadékok mélységét – mindezt úgy, hogy valójában saját magad idézed elő. Miért? Mert többet gondolsz bele, mint ami. Milyen jelek azok, amikre érdemes odafigyelni akkor is, amikor az elvakultság fátyla ránk borult? Figyeljük az érzéseinket – kiegyensúlyozott vagyok többnyire, vagy zaklatott, esetleg hullámvasúton ülök? Érdemes barátaink, környezetünk jelzéseit is fontolóra venni, valamint rajongásunk „tárgyát”, hányadán is áll velünk. Amennyiben önbizalmunk, önbecsülésünk és önértékelésünk valamelyike nem sérült, úgy kisebb eséllyel történik meg az ilyesmi, de ha mégis, akkor nem tart hosszan. Szeretni és szeretve lenni – erre vágyik a legtöbb ember, de időnként megesik, hogy valami elcsúszik (leginkább egy múltbéli trauma hatására), ezért belekeverjük magunkat egy látszólag boldogságot kínáló lehetőségbe, amiből megesik, hogy csak segítséggel tudunk kikeveredni. Fizikai értelemben úgy mondanám, hogy edzés minden előzmény nélkül, amiről tudjuk, hogy különféle sérülésekhez vezethet. Segítek a testemnek felkészülni, tehát bemelegítek, illetve komolyabb edzés esetén szakemberhez fordulok. Ha hosszabb ideje nincs megoldásod egy dologra, vagy folyton szembejön veled, időszerű lehet átgondolni, hogy esetleg igénybe vegyél némi segítséget.
Cím:
