Elveszett – Ki vagyok? Merre tartok? Számít egyáltalán?

Elveszett – Ki vagyok? Merre tartok? Számít egyáltalán?

  1. Hogy érzed magad jelenleg?
  2. Milyen lenne számodra az ideális élet? Ez milyen érzéssel tölt el?
  3. Milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy visszatérj az utadra? Mi az, ami ebben gátol? Miként győzöd majd le őket?

Sokszor és sok mindenkiben felmerül időnként az elveszettség érzése – leginkább, amikor valami negatív behatás történik az életben. Már egy-egy esemény is képes olyan befolyással lenni néhányunkra, hogy az egy egész napot, vagy akár hosszabb időtartamot is meghatározhat.   A fent említett kérdéseket, ha úgy igazán őszintén végiggondoljuk, és közben figyeljük az érzéseinket, válaszokat kaphatunk arra, hogy mi volna a megfelelő irány. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy azonnal képesek leszünk váltani, de keletkezik bennünk egy pozitív reakció és egy lehetőség arra, hogy miként legyünk hatással jövőnk alakulására. Amikor azt érezzük, hogy elveszettek vagyunk, inkább tekintsük úgy, hogy kaptunk egy jelzést valaminek az újragondolására.

Extrovertált – Kifelé élek

Extrovertált – Kifelé élek

  1. Hogyan viselkedik, aki extrovertált, milyenek a jellemzői?
  2. Mi az, amiben látod ezen viselkedés előnyeit és hátrányait?
  3. Miben segíthet ez téged a jövőben, és mit tanácsolnál más extrovertáltaknak?

Nemrégiben találkozhattunk az introvertált személyiséggel, akinek az extrovertált lényegében az ellentéte. Imád középpontban lenni, szereti, ha sokan veszik körül, kedveli a zsongást, a pezsgést. Amikor egy extrovertált személyiség átbillen picit a ló túloldalára, és még magához képest is már mondhatni sok, akkor vélhetően valaminek a túlkompenzálása, avagy elnyomása állhat a háttérben. Amikor egy személy nem képes kis időt sem eltölteni saját társaságában, akkor annak nyomós oka van. Sérelmek, traumák, amikről úgy próbál megfeledkezni, hogy társaságba menekül. Ahogy egy egészséges introvertált személyiség is tud jól szórakozni társaságban, úgy egy egészséges extrovertált személyiség sem riad vissza olykor az egyedülléttől. A probléma mindig ott kezdődik, mikor valahol elcsúszás van. Amikor kellő önismerettel, empátiával rendelkezünk, képesek lehetünk megfigyelni nemcsak magunkat, hanem környezetünket is, és rengeteg érdekességnek lehetünk tanúi.

Introvertált – Boldog vagyok magamban

Introvertált – Boldog vagyok magamban

  1. Mit jelent, ha valaki introvertált? Másokhoz képest miben különbözik egy introvertált viselkedése és gondolkodása?
  2. Mik az introvertáltság előnyei, esetleg negatív hatásai?
  3. Milyen tanáccsal látnál el más introvertált személyt?

Introvertált, befelé forduló, magánakvaló – hasonló kifejezések, amik arra utalnak, amikor valaki szívesen tartózkodik egyedül a saját társaságában. Ez a fajta személyiség típus, vagy meghatározás, nem egyenlő azzal, amikor valaki magányba menekül, miközben rosszul érzi magát lelkileg. Az introvertált ember, kifejezetten kellemesen tudja ideje nagyrészét eltölteni nagyobb társaság nélkül is. Nem antiszociális – nincsenek kapcsolattartási nehézségei. Amikor látunk körülöttünk ilyen embert, vagy akár mi magunk vagyunk azok – ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent introvertáltnak lenni, úgy felismerhetjük, milyen esetben lehet szó egy megváltozott lelkiállapotról.

Csüggedt – Bánatos vagy és alacsony az energiaszinted. Úgy érzed megrekedtél.

Csüggedt – Bánatos vagy és alacsony az energiaszinted. Úgy érzed megrekedtél.

  1. Mi történt veled, amitől így érzed magad?
  2. Milyen lehetőségek állnak rendelkezésedre, amivel javulhat a helyzet?
  3. Milyen lépéseket tehetsz? Mire kell odafigyelned?

Az évszakok és az időjárás sokszor befolyásolhatja a hangulatunkat. A téli időszakban, halmozottan megnő a csüggedtség, bánatosság érzése, amihez párosul az alacsony energiaszint is. Ilyenkor fokozottan érdemes odafigyelni testi lelki szükségleteinkre. Megesik, hogy még azok is megpróbáltatás elé kerülnek, akiknek mondhatni stabil az idegrendszerük, és az élet legtöbb területén kiegyensúlyozottak. Fontos, hogy rendelkezzünk némi önismerettel, hogy tisztában legyünk azzal, mi zajlik bennünk. Azok, akik depresszióra hajlamosak, ez az érzés könnyen összetéveszthető lehet. Vizsgáljuk meg magunkat és a helyzetünket, hogy mi volt a kiváltó ok – volt-e egyáltalán, valamint azt, hogy mióta áll fent ez az állapot.

Bírálnak

Bírálnak

  1. Mik azok a helyzetek és milyen gyakran érzed azt, hogy bírálnak? Kik azok, akik ezt teszik, és miket mondanak?
  2. Úgy van ahogy mondják? Mi az igazság?
  3. Mit válaszolnál erre bírálóidnak?

Miként viseled, ha bírálnak – kritikának éled meg, vagy esetleg építőjelleggel hatnak rád? Mennyire fontos számodra a bíráló személye? Ha valamilyen formában bírálat ér, azt hogyan dolgozod fel – haraggal, támadással, magadba fordulsz és önmarcangolást végzel vagy lefolytatsz egy monitorozást és végiggondolod, hogy mi az, ami rád vonatkozik, és mi az, ami vélhetően a bíráló személyéből fakad? Amennyiben az önértékelés egészséges szinten van, úgy a bírálatokat is természetesebben lehet kezelni.

Bizalom – Ősbizalom

Bizalom – Ősbizalom

Életünk egyik alappillére, hogy miként alakulnak sikereink, kapcsolataink – már korábban elkezdődik, mint hinnénk. Egy magzat elsődleges kapcsolata az anyaméhen belül az édesanyával alakul ki. Minden, ami odabent történik, annak a magzat tökéletesen tudatában van, ami elraktározódik benne és rengeteg mindent már előre meghatároz. De mik is azok a gondolatok, amik látszólag ártalmatlannak tűnnek? Elég egy kósza pillanat, amikor az édesanya fején átfut, hogy vajon jó-e az időzítés a babára? Nem korai még ez a gyermek? Esetleg az abortusz konkrét ténye is felmerül. Lehet mindez egy titkos gondolatfelhő is az érintett félnek, de a magzat mindezt másképp éli meg. Számára ez egy üzenet, amivel az anya és az ő köteléke máris sérült. Vannak azok az esetek, amikor az édesanya megbánta rég azt a bizonyos gyenge pillanatát, és az életét is odaadná a gyermekéért – mindez az energetikában lenyomatot képez, ami a valóságban a két fél között ilyen-olyan súrlódások formájában realizálódik.

Van azonban ennek egy mélyebb vetülete is, miszerint az anya egyáltalán nem szeretett volna gyermeket, mégis várandós lett. Ez a nem kívánt állapot folyamatosan fennáll a gyermek születéséig, és még azután is. Egy ilyen gyermek rengeteg nehézséggel küzd az élete során. Elveszítette az elsődleges köteléket, a bizalmat az életében, és amennyiben nincs valami nagyobb dolog, amiben hinni képes – egy fölfelé Istennel való kapcsolódás, az Ősbizalom – akkor minden tette saját maga szabotálásáról szól majd.

Jómagam szeretem a méhen belüli állításokat, mivel igazán megindító és különleges élményt, megtapasztalást nyújt.

Önbecsülés, önértékelés, önbizalom

Önbecsülés, önértékelés, önbizalom

Önmagunk Szeretetének hiánya. Legyünk bárhol a világon, éljünk bármilyen életet – ha nem szeretjük Önmagunkat, akkor ott minden bizonnyal szerepel legalább egy a háromból. Amikor naponta küzdesz testi, lelki „démonaiddal”, gondold végig, hogy annak oka hol gyökerezhet. Rengeteg átvett, örökölt érzelmet, terhet vagy átélt traumát mondhatsz magadénak az élet során, de mennyire vagy ezeknek tudatában? Mennyire vagy hajlandó dolgozni azon, hogy ez változzon? Mennyire vállalod a felelősséget magadért és a megtett, illetve a mulasztott dolgokért? Önmagunk Szeretete nem egyenlő az önzéssel – ez egy belső erő, amivel megtiszteljük saját lényünket. Kapcsolataink szinte kivétel nélkül rendelődnek alá ezen hiányosságainknak, mivel sokszor azoktól várjuk a megerősítést. Márpedig a külső forrás csupán ideig óráig tudja ezt fenntartani. Gondoljunk csak bele, hogy amennyiben nálunk fennállnak bizonyos akadályozó tényezők, akkor párunk mitől volna kivétel ez alól? Amennyiben én sem ismerem magamat, akkor miért várom el a másiktól, hogy kedvemre legyen? Ez csupán néhány kérdés, amivel igyekszem arra rávilágítani, miért fontos, és mit jelent az, amikor elkezdünk saját magunkon dolgozni. Minden az egyénnel kezdődik. Természetesen párkapcsolatokban megeshet az elfejlődés, amennyiben az egyik félnek van igénye az önmagába fektetett munkára, a másiknak pedig nincs – az energiák végül mindig kiegyenlítődnek.

Sors és Szabad Akarat

Sors és Szabad Akarat

Egy elgondolkodtató részletet idéznék az egyik kedvenc könyvemből – jobban magam sem írhattam volna le. Téma a SORS és a SZABAD AKARAT. Természetesen a leírtakon felül is még rengeteg filozófiai háttér információt és kérdést tartalmaz ez a témakör, de az alábbi sorok szépen összefoglalják a lényegi esszenciáját. Fogadjátok szeretettel:

„Az emberek azt hiszik, hogy a szabad akarat és a sors egymással ellentétes erők. Nem értik meg, hogy a sors az évezredek alatt, rengeteg inkarnációban lezajlott tetteknek az összegét jelenti. Ezen életek mindegyikében szabad akarattal döntöttünk. A jelenlegi életünk képviseli az összes múltbeli tapasztalatunkat, a kellemeseket és a kellemetleneket is, ezért az összes korábbi döntésünk terméke vagyunk. Ehhez még hozzá kell számítani azt a tényt is, hogy valószínűleg szándékosan helyeztük magunkat ilyen-olyan helyzetekben, hogy kipróbáljuk a jelenlegi életünkben hogyan reagálunk azokra az eseményekre. (Tudatosan azonban erre a tényre nem emlékszünk.) Ez szintén személyes választásokat takar.”

                                                                                                        Dr. Michael Newton /Lelkünk útja III. /

Külön a családállítás módszere a Lelkek útját nem vizsgálja – a családi energetikán belül foglalkozik az egyénnel, ami rendkívül lényeges és korunk egyik legmeghatározóbb áttörése. Ugyanakkor én személy szerint fontosnak tartom magát a lélek oldalát is figyelembe venni, nem csupán azon bizonyosság okán, mert a lélek képes traumákat hozni korábbi létezéseiből, hanem mert ez ugyanúgy hozzánk tartozik.

Gyermekek és családállítás

Gyermekek és családállítás

Pár gondolat a gyerekek és a családállítás kapcsolatáról. Sokszor előfordulhat a kisgyermekeknél, hogy viselkedésbeli zavarokat észlel a közvetlen környezete. Ilyen lehet pl. a túlzott agresszió, feltűnő visszahúzódás, különféle étkezéssel kapcsolatos gondok, higiéniai esetek amikor a gyermek nem akar wc-re menni, szorongások, tikkelések stb. Attól, hogy valamit ezen esetek többségében normálisnak gondolnánk, mert régen is úgy volt, még nem feltétlen jeleni azt, hogy annak is kell tekinteni. Csupán el lett könyvelve, hogy majd úgyis kinövi, ahogy sok egyéb mást. Természetesen ebben van is némi ráció, mert hát folyton változunk még felnőttként is. Azonban nem a véletlen műve, hogy a legtöbb trauma az életünkben a gyermekkorra vezethető vissza. Ez a mutatója annak, hogy semmi nem tűnik csak úgy el, hanem legfeljebb később jelentkezik valami más formában. Gyermekekkel külön a családállítás nem dolgozik, mert a „probléma” nem náluk van, hanem a szülőknél keresendő. Ilyen esetekben mindig a szülőn keresztül foglalkozunk a gyermekkel.