Elmélet és gyakorlat
A minap volt egy érdekes beszélgetésem, számomra egy igencsak fontos személlyel. A téma tárgya egy önsegítő könyv volt, tele hasznos gondolatokkal – szülő és gyermek kapcsán. Akinek van gyermeke, általában két vonatkozásban olvassa az ilyen írásokat. Egyfelől, mint szülő, másfelől, mint gyermek. Az ilyen tudományos olvasmányok, mivel sokszor a lényegre tapintanak – ami lehet fájdalmas, kellemetlen, sértő (mindez csupán az egyénben létezik) –, el vannak könyvelve egy steril közegnek, mondván, hogy a valóság nem így működik. Természetesen létezik rengeteg olyan tézis, mely csupán az iskolapadban állja meg a helyét, de tisztában kell lenni azzal, hogy az elmélet sosem helyettesíti a gyakorlatot. Ahogy fordítva sem működik. Ez olyasmi, ami nem vagy-vagy, hanem is-is hatásban állnak egymással. Ami ezt követően egy önsegítő olvasmányból következik, nem az, hogy megoldódnak életünk nagy kérdései.
Tehát hogyan is néz ki egy szépen leírt elmélet a gyakorlatban, amikor is felfokozott érzelmi állapotba kerül valaki – és „ösztönösen” úgy reagál ahogy? Nagyjából ugyanúgy, mint az azt megelőző 80 másik ugyanolyan alkalom. – Akkor mitől lesz ez másképp? Attól, hogy elkezdjük gyakorolni az önismeretet. – Ez mit jelent? Azt, hogy amíg nem tudom vezetni magam a benső tereimben, addig eljárok terápiára, segítséget veszek igénybe egészen addig, ameddig szükséges. – Hogy meddig? Ezt csupán az egyén vágya, igénye határozza meg. Vannak, akik az életükben domináló főcsapásokat szeretnék megszüntetni/ békíteni, és vannak, akik a tudatosság magasabb minőségeibe vágynak.
Mi az ösztönszerű viselkedés? Egy belső megküzdési stratégia, amiről úgy hisszük, hogy az úgy ott van, és megmásíthatatlan. Vagyis bizonyos helyzetekben bizonyos módokon fog reagálni az egyén. Ezeket nagyban befolyásolja és meghatározza a gyermekkor korai szakaszában begyűjött traumák összessége. Amikor ezekkel dolgozunk, úgy hatással lehetünk rájuk – vagyis bizonyos „ösztön” reakcióink változhatnak. Itt találkozik az elmélet és a gyakorlat – amikor tudok valamit, amikor megfigyelek valamit, amikor elkezdek dolgozni vele, akkor olyan funkciókat hozhatok mozgásba, amik működése folytán már nem a sérülésekből reagálok – így a helyzetek is megváltoznak körülöttem. Mindeközben a változás valójában bennem történt. Innentől szükségtelen lesz olyan szituációk bevonzása, amik azt erősítették bennem, amitől éppen ilyennek vagy olyannak éreztem magam.
Cím:
