Rettegő – Gondolni sem merek rá.

Rettegő – Gondolni sem merek rá.

  1. Milyen helyzetektől, vagy kitől rettegsz?
  2. Optimista, vagy inkább pesszimista típus vagy? Egy-egy adott helyzetben miket szoktál gondolni?
  3. Tudod azt, hogy milyen más gondolatok válnának jobban hasznodra?

Neked mik azok a szituációk, amikre ha csak rágondolsz, már az rettegéssel tölt el? Személy szerint, nálam a fogorvos még mindig magasan vezet. Kisgyermek koromban traumatizált egy fogorvos, és azóta a gondolat is hidegen markolássza a gyomromat – arról nem beszélve, amikor ténylegesen arra kerül sor, hogy személyes látogatást tegyek, az már-már ájulás közeli állapot. Vannak köztünk, akiknek az élete jóval több területen szenvedett csorbát. Én azt szoktam mondani, hogy amikor egy olyan körülményről van szó, ami már szinte a mindennapokat keseríti meg, akkor mindenképp érdemes elgondolkodni, hogy miként is lehetne orvosolni az érintettséget. Hosszútávon az ilyesmi ugyanis képes akut szörnyeteggé nőni, ami aztán folyamatosan szívja el az energiát, mint egy fekete lyuk.

Bolondos

Bolondos

  1. Mik voltak a leginkább bolondos pillanataid? Hogy érezted magad, és milyen reakció követte?
  2. Mik az előnyei és hátrányai a bolondos viselkedésnek?
  3. Ki, vagy mi kell leginkább egy bolondos embernek az életében?

Mikor volt utoljára olyan pillanat az életedben, amikor egy jót bolondoztál? Mennyire élted meg azt a pillanatot önfeledten? Ha rég volt, akkor annak mi az oka? Meglehet, hogy a lét körülményeit okoljuk, de rajtunk áll, hogy mikor nyitunk ajtót valami másra. Akár időlegesen is. Engedjük meg néha, hogy önfeledten tudjunk bolondozni, mint egy kisgyermek – ilyenkor ugyanis, a lelkünk mosolyog, és hálával átitatott. Amikor valamiről azt érezzük, hogy az számunkra örömöt és boldogságot okoz, akkor azt műveljük minél többször. A bolondozás, a jókedv ragadós.

„A legnagyobb teljesítmények a legvadabb álmokból születnek. Éljenek soká a bolondosok!”

Függő – Hol van? MOST akarom AZONNAL!

Függő – Hol van? MOST akarom AZONNAL!

  1. Kinek és/vagy minek vagy a rabja?
  2. Miként van ez befolyással az életedre?
  3. Amennyiben elképzelnéd magad függőség nélkül, milyen lenne az életed?

Milyen olyan dolog van az életedben, amiről úgy érzed, hogy nagyon nehezen tudnál lemondani, vagy esetleg nem is tudnál? Mit gondolsz, mitől van ez az érzés, amiért ilyen elválaszthatatlanul képezi a részedet? Valóban egy nélkülözhetetlen dologról van szó, vagy csupán egy rögeszme? Mi van akkor, ha ez nem egy dolog, vagy szokás, hanem egy személy? Nem érzed túlságosan a kiszolgáltatottságot ebben a formában? Mástól függ minden, ami vagy, minden, amit érzel – az életed fölött így igazából nem is te rendelkezel. Mi történne, ha mindez egyszer csak megváltozna? Bizonyára traumát okozna. A kérdés viszont az, hogy melyik trauma volt előbb – az, ami a változás előtt történt, vagy ami azt követte? Válaszul: minden, ami trauma, az egy félreértés a pszichében, ami aztán változásokat okoz a szomában, tudatunkban, gondolatainkban, reakcióinkban, mígnem testileg is megnyilvánul a fizikai részünkben.

Természetesen a függőségeknek vannak fokozatai – azonban, ha azt érzem, hogy bármilyen apróság is, de nem tudok róla lemondani bármikor, akkor elképzelhető, hogy nem is olyan apró az a valami. Jelen esetben a lényeg és hangsúly nem a lemondáson van, hanem azon, hogy amennyiben valamiről szükséges lenne lemondani valami oknál fogva – ami a javunkat szolgálja -, akkor azt miként éljük meg, mennyire kavar fel minket. Rengeteg olyan függőség létezik az életünkben, ami igazából nem is lemondás volt, hanem megkönnyebbülés a belőle fakadó ki/elválás.

Megjegyzem, hogy ami az élethez elengedhetetlen, mint a víz, levegő, napfény – ezek nem függőségek, hanem létszükség. Érdemes tisztázni, mert sokszor látom, hogy sajnos adaptív vagyis hasznos függőségnek nevezik, miközben jellemzően az maga a család, barátok, hobbi stb. Függőség az, aminek a hiányában maga az élet még megvalósul, nem úgy, mint a létszükség esetén.

Határozatlan

Határozatlan

  1. Mi gátol a döntéshozatalban? Milyen gondolataid vannak? Ezek milyen következményekkel járnak?
  2. Milyen szeretnél lenni? Ez milyen érzés lenne?
  3. Milyen egyértelmű lépések azok, amelyeket megtehetnél ebbe az irányba?

 

Határozatlanság, döntésképtelenség – nem éppen a pozitív tulajdonságok egyike. Bizonyára találkozhattunk életünk során olyan helyzetekkel, amikor ezen tulajdonságunk jött szembe velünk. Esetleg ismerünk olyan személyt, akire ez szinte még a legapróbb kérdésekben is jellemző. Határozatlanság, bizonytalanság, önbizalomhiány – bizony kéz a kézben járnak. Gyermekkorban, rengeteg tényező/ körülmény vesz körül minket, és alakít, formál, különféle irányba. Felnőttként lehetőségünk van arra, hogy dolgozzunk mindezeken a tulajdonságokon, amiket hátrányként élünk meg a mindennapokban. Az önismereti munkával pedig, nem csak magunkon, hanem gyermekeinken is segíthetünk. Tudatosabbá válásunk következménye, hogy egy még tudatosabb generációt hagyunk magunk után. Bár meglehet, hogy ez utópisztikusan hangzik, az egyén felelőssége, már nem újdonság. Olyan örökzöld, amely addig jár körbe-körbe, míg mindenkihez el nem jut.

„Képes vagyok döntéseket hozni, betartani őket és vállalni értük a felelősséget. Minden úgy van, ahogy lennie kell.”

Lojális

Lojális

  1. Számodra mit jelent a lojalitás?
  2. Kivel szemben vagy lojális és miért? Miként mutatod ki hűségedet?
  3. Hol az a határ ameddig lojális tudsz maradni? Van esetleg ez alól bármi, ami kivételt képez?

Lojalitás, hűség – talán sokan okkal mondhatják, hogy mai világunkban a ritka erények egyikei közé tartoznak. Biztosra veszem, hogy mindenkinek van egy belső iránytűje, amihez képest mérlegel helyzeteket, szituációkat. Azt is biztosra veszem, hogy sokan kerültek már olyan körülmények közé, ahol nehéz döntéseket volt szükséges meghozni, minek folytán akár saját magukkal kerültek ellentmondásba. Vajon hol van az a határ, ahol még mi magunk tudunk maradni a teendő és a meg kell tenni dolgok hadában? Amikor magunkban vagyunk és őszintén tudunk Önvizsgálatot végezni – ott mit találunk? Lojalitást? Megalkuvást? Mindkettőt? Milyen helyzetek jutnak ilyenkor eszünkbe? Mit tehettünk volna másképp? Avagy éppenséggel semmin nem változtatnánk. Miért jó számot vetni olykor magunkkal – mert fontos az Önismeret, hogy még inkább képesek legyünk tudatosan megélni a mindennapjainkat. Ne csupán hagyjuk, hogy a körülmények formáljanak minket, hanem hatással legyünk rájuk. Ne azokat hibáztassuk esetlegesen, hanem legyünk tudatában saját életünk alakulásának. Maradjunk hűek elsősorban magunkhoz, hogy aztán környezetünknek a legjobb énünket adhassuk.

Áldott – Köszönet mindenért

Áldott – Köszönet mindenért

  1. Mi az életedben a legkisebb áldás? És a legnagyobb? Mik a kettő közötti áldások?
  2. Az életnek mely dolgai tesznek a leginkább elégedetté?
  3. Miként segít az, ha hálát adsz a kapott áldásaidért? Hogyan visz ez előre?

Minden ember az áldás csodájával érkezik erre a világra. Gyermekként végig kísér minket, mert akkor még ott él a fantáziavilág és valóság egyvelege. Nincs szükség különösebb erőlködésre, hogy hinni tudjunk benne. Az évek múlásával azonban jönnek a kétségek, amitől egyre kevésbé tudjuk elképzelni még a halvány gondolatát is, hogy áldottak lennénk. Tudatunk, énünk, lelkünk egy kis szeletkéje vágyik arra, hogy hinni tudjunk a csodákban és abban is, hogy megérdemeljük azt. Minden könnycsepp, minden mosoly és boldog kacagás legyen emlékeztetője annak, hogy mennyi érzelmet kaptunk az útra Önmagunk kifejezésére. Ezek nélkül csak robotok volnánk. Az Élettel vállaltunk megannyi feladatot, megélést, tapasztalást azért, hogy lelkünk fejlődhessen. Rengeteg út van előttünk, és egy-egy választással mindig kijelölünk egy rövidebb szakaszt, amerre energiánkat koncentráljuk. Végül mindenki becsatlakozik a Forrásba.

Kívánom nektek, hogy éljétek meg a csodákat, lássátok meg miben rejlik az erőtök. Tudjátok megvalósítani magatokat vágyaitok, elképzeléseitek szerint, hogy lelketek szabad, testetek egészséges és szívetek boldog legyen.

Motivált – Inspiráció + cselekvés = kreativitás

Motivált – Inspiráció + cselekvés = kreativitás

  1. Milyen dolgok azok, amelyek motiválnak, és inspirálnak téged? Ezeknek megfelelően cselekszel? Tudnál példát mondani?
  2. Kik inspirálnak leginkább az életedben? Mit tanulhatnál tőlük?
  3. Milyen célok kitűzése növelhetné a motivációdat?

Vannak az évnek szakaszai, amikor a legtöbben már pihenésre vágynak, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne volnának újabb tervek és elképzelések a jövőt illetően. Nálatok mikor indul be a gondolat „gyár”? Mennyire tudtok lelkesedni, amikor elképzeltek valamit, amit szeretnétek megvalósítani? Mivel tudjátok leginkább elérni motivációtok maximális hatásfokát, és az meddig tart? Az elképzelés és a megvalósítás milyen mértékben találkoznak? Megesik, hogy időnként a motiváció csak ideig óráig áll fent, majd elhalványul. Mi az, ami ilyenkor hiányzik? Önbizalom, hogy képes vagy rá? Esetleg egy külső, rajtad kívülálló családi, vagy baráti bíztatás/ támogatás? Meddig tart ki az erőd – a pár hetes fellelkesülésig, vagy egészen a cselekvésre való képességig? Ha motivált vagy, de nincs önbizalmad, miszerint neked is sikerülhet, akkor csak ismételni tudom magam – dolgozz ezen, dolgozz magadon, mert hidd el, megéri az Önmagadba fektetett munka.

„Bármire képes vagyok, amit elhatározok. Ha az inspirációimat követem, az igazi sorsom felé haladok. HAJRÁ, ÉN!”

Kirekesztve – Megint itt hagytak, egyedül a hidegben

Kirekesztve – Megint itt hagytak, egyedül a hidegben

  1. Ki vagy kik azok, akik kirekesztenek téged? Mi lehet ennek az oka – mit gondolsz?
  2. Mi az, amit szeretnél, hogy megtörténjen, és van-e olyasmi, amit te másképp csinálnál?
  3. Ehhez milyen lépéseket kellene tenned?

Mióta tapasztalod azt, hogy kirekesztett vagy?  A kirekesztés már kisgyermekkorban is megfigyelhető. Áltálban a kirekesztettség társul az áldozat szerepével – és hogy miért történik mindez? Igazából, mint a legtöbb téma esetén, itt sem lehet elég mélyre nyúlni, ahol megragadhatjuk a probléma gyökerét. Mitől válik valaki kirekesztetté – nem elég barátságos, nem elég közvetlen, nem elég simulékony? Illetve – agresszív, uralkodó, magánakvaló, bajkeverő? A gyermekkorban kialakult „társadalmi” rend pl. óvodában, mennyire fogja meghatározni később a kamaszkort, majd felnőttkort és a beilleszkedést? Mennyiben felelős ezért a környezet? Amikor ilyen megélt traumával valakit csalódás ér, vajon mennyivel reagál fokozottabban érzelmileg? Vannak olyan emberek, akiktől a legtöbben valami okból inkább távolságot tartunk vagy kerüljük – de vajon ez jó megoldás?

Kimerült – Már nincs mit adnom

Kimerült – Már nincs mit adnom

  1. Mitől/miért vagy ilyen fáradt? Mi vagy ki veszi el az erőd?
  2. Hogyan jutottál el idáig?
  3. Esetleg lehetne úgy változtatni az életviteleden, hogy visszanyerd az energiád? Miként tudnád ez megvalósítani?

Jellemzően az év vége közeledtével érezhetjük ezt, ilyenkor többen tapasztalhatják magukon az általános kimerültség tüneteit. Ilyenkor már vágyik a test és az elme, hogy megpihenjen kicsit. A kimerültség mellett a család jelenthet egyfajta feltöltődést, de a kérdés az, hogy megvan-e a képesség magunkban a külső ingerek nélküli töltődésre is? Megeshet ugyanis, hogy a kimerültség olyan mélyen gyökerezik, hogy azon már ez az időszak csak rontani tud. Nálad milyen periódushoz köthető a kimerültség? Mit teszel olyankor? Sokak válasza az lehet, hogy nincs idő megpihenni, nincs idő magamra – aminek várható testi-lelki hatásai lesznek, amikor már nem feltétlen mi magunk döntünk a „pihenésünk” mikéntjéről. Miért van az, hogy ha az autóból kifogy a benzin, akkor nem állunk neki tolni, hanem megtankoljuk? -költői kérdés. Természetesen, hogy tudjuk folytatni az utunkat. Testünkre és lelkünkre ugyanez vonatkozik, csak az nem áll le egyből amikor merülni kezd. Kicsikarjuk még az utolsót is, majd jön a meglepetések sorozata. Miből áll tudatosságunk? Abból leginkább, hogy megfigyeljük magunkat,– testünk és lelkünk szükségleteit, amire valóban igénye van. Sokszor úgy próbálnak emberek gondoskodni másokról, hogy még magukról sem tudják, hogyan volna jó. Figyeljünk oda testünkre, lelkünkre, fizikai és mentális állapotunkra, mert leginkább mindig mi saját magunk vagyunk, akik tudjuk, mi a jó Önmagunk számára.

Ragaszkodás

Ragaszkodás

  1. Mihez és/vagy kihez ragaszkodsz? Mit jelentenek számodra?
  2. Mi az, amiben segít neked a ragaszkodás? Van olyan kötődés, amit el tudsz engedni?
  3. Minek kell történnie és ez milyen érzés lehet?

Mindenki ragaszkodik valamihez az életben. Te meg tudnád mondani, hogy mi az, amihez feltétlenül ragaszkodsz? Legyen az egy szokás, egy tárgy, egy eszme vagy egy személy. Mikor kezdődött a ragaszkodás, emlékszel még? Mennyire fűződik össze lényed a ragaszkodás „tárgyával”? Ha ebben a pillanatban elveszítenéd – játssz el a gondolattal – milyen érzést vált ki belőled? Félelmet, keserűséget, tehetetlenséget, aggodalmat? Ezek az érzések képesek szinte a csontokig hatolni, és messzire űznénk még a gondolatát is. Mégis miért tud ilyen fájdalmas lenni a ragaszkodás? Egyáltalán mi az oka annak, hogy ragaszkodunk?

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy honnan ez a ragaszkodás? Elképzelhető ugyanis, hogy ez az érzés sokkal mélyebbről jön, mint azt hinnénk, és nem is oda kapcsolódik, aki vagy ami kapcsán érezzük azt.