Tudatosság/Életünk

31 május, 2023

Elmélet és gyakorlat

A minap volt egy érdekes beszélgetésem, számomra egy igencsak fontos személlyel. A téma tárgya egy önsegítő könyv volt, tele hasznos gondolatokkal – szülő és gyermek kapcsán. Akinek van gyermeke, általában két vonatkozásban olvassa az ilyen írásokat. Egyfelől, mint szülő, másfelől, mint gyermek. Az ilyen tudományos olvasmányok, mivel sokszor a lényegre tapintanak – ami lehet fájdalmas, kellemetlen, sértő (mindez csupán az egyénben létezik) –, el vannak könyvelve egy steril közegnek, mondván, hogy a valóság nem így működik. Természetesen létezik rengeteg olyan tézis, mely csupán az iskolapadban állja meg a helyét, de tisztában kell lenni azzal, hogy az elmélet sosem helyettesíti a gyakorlatot. Ahogy fordítva sem működik. Ez olyasmi, ami nem vagy-vagy, hanem is-is hatásban állnak egymással. Ami ezt követően egy önsegítő olvasmányból következik, nem az, hogy megoldódnak életünk nagy kérdései.

 

Tehát hogyan is néz ki egy szépen leírt elmélet a gyakorlatban, amikor is felfokozott érzelmi állapotba kerül valaki – és „ösztönösen” úgy reagál ahogy? Nagyjából ugyanúgy, mint az azt megelőző 80 másik ugyanolyan alkalom. – Akkor mitől lesz ez másképp? Attól, hogy elkezdjük gyakorolni az önismeretet. – Ez mit jelent? Azt, hogy amíg nem tudom vezetni magam a benső tereimben, addig eljárok terápiára, segítséget veszek igénybe egészen addig, ameddig szükséges. – Hogy meddig? Ezt csupán az egyén vágya, igénye határozza meg. Vannak, akik az életükben domináló főcsapásokat szeretnék megszüntetni/ békíteni, és vannak, akik a tudatosság magasabb minőségeibe vágynak.

 

Mi az ösztönszerű viselkedés? Egy belső megküzdési stratégia, amiről úgy hisszük, hogy az úgy ott van, és megmásíthatatlan. Vagyis bizonyos helyzetekben bizonyos módokon fog reagálni az egyén. Ezeket nagyban befolyásolja és meghatározza a gyermekkor korai szakaszában begyűjött traumák összessége. Amikor ezekkel dolgozunk, úgy hatással lehetünk rájuk – vagyis bizonyos „ösztön” reakcióink változhatnak. Itt találkozik az elmélet és a gyakorlat – amikor tudok valamit, amikor megfigyelek valamit, amikor elkezdek dolgozni vele, akkor olyan funkciókat hozhatok mozgásba, amik működése folytán már nem a sérülésekből reagálok – így a helyzetek is megváltoznak körülöttem. Mindeközben a változás valójában bennem történt. Innentől szükségtelen lesz olyan szituációk bevonzása, amik azt erősítették bennem, amitől éppen ilyennek vagy olyannak éreztem magam.

Módszerek halmozása

Megesik, amikor az ember annyira kétségbe van esve, hogy a kialakult helyzetére szinte egycsapásra várja a megoldást. Sajnos azonban a tapasztalat teljesen másképp néz ki. Egész egyszerűen az Élet nem így működik. Nincs olyan, hogy valamit hosszú évtizedek alatt hoz össze valaki – legyen ez egészségügyi, fizikai vagy szellemi, mentális kihívás – és majd egyetlen kezeléssel varázsütésre megoldódik. A feszültség sokszor türelmetlenséget eredményez, majd elkezdődik a kapkodás minden irányba. Mindenki másképp igyekszik megtalálni a számára leginkább szimpatikus, befogadható megoldást, sőt, ilyenkor megtörténhet több különböző, de akár azonos módszerek halmozása is. Ha csak egy egyszerű fájdalomcsillapítóból indulunk ki, ott is megvan a folyamat, miszerint először bevesszük az egyiket, majd kivárjuk, hogy hasson. Így működik ez a már említett módszerek esetében is. Mindegyiknél megvan határozva, hogy mennyi idő ajánlott az újra alkalmazásra, még abban az esetben is, ha egy teljesen másikról volna szó. A hatás ugyanis nem a mi türelmetlenségünkhöz kalibrált. Valamint könnyen kialakulhat egyfajta interferencia, ami bizonyos mechanizmusokat felerősíthet, vagy ugyanakkor gyengíthet. Bármennyire is szeretnénk, hogy létezzenek instant megoldások csettintésre, a munkát nem fogjuk megspórolni itt sem. Amit hosszú évek, évtizedek, vagy akár generációk alatt halmozunk fel és cipelünk magunkkal, az meg fogja kívánni, hogy tisztelettel és kellő odafigyeléssel foglalkozzunk vele.

Amennyiben egynél több szakember (módszer) dolgozik egy ügyféllel, fontos egyeztetni a célokat, és betartani a kompetenciahatárokat. A leghatékonyabb javulás elérése érdekében ez elengedhetetlen szempont.

16 május, 2023

Gyermekek és a Hipnoterápia

Vannak módszerek, melyekben a gyerekek részvétele nem szokatlan. Többek között ilyen a hipnoterápia is. Miként a felnőtteknél, úgy a fiatalabb korosztály számára is éppoly veszélytelen. Többféle módszertan áll a terapeuta rendelkezésére, melyet a helyzetnek és állapotnak megfelelően alkalmaz. Egy gyermek esetében a javulást, ill. eredményesség kimenetelét nagyban befolyásolja a környezete, ahonnan jön, és ahová aztán visszatér. Sokszor a szülő képtelen szembenézni önmagával, ezért azt reméli, hogy elegendő, ha csupán a gyermekét küldi/viszi kezelésre. Természetesen nem hiábavaló egy-egy ilyen találkozó, mindazonáltal fontos tisztában lenni azzal a ténnyel, hogy az otthoni állapotok, aminek okán kialakult maga a probléma, míg meg nem szűnik és nem válik támogató közeggé, a javulás is ahhoz aránylik majd. Hibáztatásról szó sincs. Tanulni és önreflexiót gyakorolni pedig soha nincs késő. Gyakori tapasztalat, hogy sokszor a szülők nehezen ismerik be, ha hibáztak, mert úgy érzik, hogy kudarcot vallottak. Innentől fogva beáll egy dac állapot, hogy márpedig én jól csinálom, mindig más vagy a körülmény a hibás.

 

Ilyenkor egy kérdés jut mindig eszembe – most akkor kiről is van szó?

 

Van egy nem túl kedves mondás, amit én ennek ellenére valamiért mégis szívesen használok: „Fejétől bűzlik a hal.”

 

Fontos a családi közeg, amiben élünk. Fontos, hogy mit látnak a gyermekek, mert az elsődleges példa mindig a szülő. Ha ez a környezet nem támogató, vagy nem veszi figyelembe a gyermek valós igényeit, vihetjük őket bárhová, ha aztán ugyanoda kerülnek vissza. Kedves Szülők – minden veletek kezdődik. Ez talán ijesztő lehet, de egyszer valakinek, valahol, valamikor a családon belül meg kell(ene) törni a jeget.

 

Az önismeret növeli a tudatosságot, segít megérteni magunkat, a környezetünket. Mind a saját, mind mások reakcióit. Sok munka, hosszú idő, viszont megéri. Ne váljunk a körülmények áldozatává, ahogy ne másokat hibáztassunk azért, mert olykor jobb nem jut eszünkbe. Mindig van lehetőség.

Gyermekek és a családállítás

Pár gondolat a gyerekek és a családállítás kapcsolatáról. Sokszor előfordulhat a kisgyermekeknél, hogy viselkedésbeli zavarokat észlel a közvetlen környezete. Ilyen lehet pl. a túlzott agresszió, feltűnő visszahúzódás, különféle étkezéssel kapcsolatos gondok, higiéniai esetek, amikor a gyermek nem akar wc-re menni, szorongások, tikkelések stb. Attól, hogy valamit ezen esetek többségében normálisnak gondolnánk, mert régen is úgy volt, még nem feltétlen jeleni azt, hogy annak is kell tekinteni. Csupán el lett könyvelve, hogy majd úgyis kinövi, ahogy sok egyéb mást. Természetesen ebben van is némi ráció, mert hát folyton változunk, még felnőttként is. Azonban nem a véletlen műve, hogy a legtöbb trauma az életünkben a gyermekkorra vezethető vissza. Ez a mutatója annak, hogy semmi nem tűnik csak úgy el, hanem legfeljebb később jelentkezik valami más formában. Gyermekekkel külön a családállítás nem dolgozik, mert a „probléma” nem náluk van, hanem a szülőknél keresendő. Ilyen esetekben mindig a szülőn keresztül foglalkozunk a gyermekkel.

Bizalom – Ősbizalom

Életünk egyik alappillére, hogy miként alakulnak sikereink, kapcsolataink – már korábban elkezdődik, mint hinnénk. Egy magzat elsődleges kapcsolata az anyaméhen belül az édesanyával alakul ki. Minden, ami odabent történik, annak a magzat tökéletesen tudatában van, ami elraktározódik benne és rengeteg mindent már előre meghatároz. De mik is azok a gondolatok, amik látszólag ártalmatlannak tűnnek? Elég egy kósza pillanat, amikor az édesanya fején átfut, hogy vajon jó-e az időzítés a babára? Nem korai még ez a gyermek? Esetleg az abortusz konkrét ténye is felmerül. Lehet mindez egy titkos gondolatfelhő is az érintett félnek, de a magzat mindezt másképp éli meg. Számára ez egy üzenet, amivel az anya és az ő köteléke máris sérült. Vannak azok az esetek, amikor az édesanya megbánta rég azt a bizonyos gyenge pillanatát, és az életét is odaadná a gyermekéért – mindez az energetikában lenyomatot képez, ami a valóságban a két fél között ilyen-olyan súrlódások formájában realizálódik, illetve hatással lesz a személy életére nézve is.

Van azonban ennek egy mélyebb vetülete is, miszerint az anya egyáltalán nem szeretett volna gyermeket, mégis várandós lett. Ez a nem kívánt állapot folyamatosan fennáll a gyermek születéséig, és még azután is. Egy ilyen gyermek rengeteg nehézséggel küzd az élete során. Elveszítette az elsődleges köteléket, a bizalmat az életében, és amennyiben nincs valami nagyobb dolog, amiben hinni képes – egy fölfelé Istennel való kapcsolódás, az Ősbizalom – akkor minden tette saját maga szabotálásáról szól majd.

A méhen belüli állítás azon módszerek közé tartozik, amely segíthet az ott szerzett traumák feltárásában, illetve oldásában. Mindenképp egy különleges élmény, megtapasztalás.

 

Önbecsülés, Önértékelés, Önbizalom

Önmagunk Szeretetének hiánya. Legyünk bárhol a világon, éljünk bármilyen életet – ha nem szeretjük Önmagunkat, akkor ott minden bizonnyal szerepel legalább egy a háromból. Amikor naponta küzdesz testi, lelki „démonaiddal”, gondold végig, hogy annak oka hol gyökerezhet. Rengeteg átvett, örökölt érzelmet, terhet vagy átélt traumát mondhatsz magadénak az élet során, de mennyire vagy ezeknek tudatában? Mennyire vagy hajlandó dolgozni azon, hogy ez változzon? Mennyire vállalod a felelősséget magadért és a megtett, illetve a mulasztott dolgokért? Önmagunk Szeretete nem egyenlő az önzéssel – ez egy belső erő, amivel megtiszteljük saját lényünket. Kapcsolataink szinte kivétel nélkül rendelődnek alá ezen hiányosságainknak, mivel sokszor azoktól várjuk a megerősítést. Márpedig a külső forrás csupán ideig óráig tudja ezt fenntartani. Gondoljunk csak bele, hogy amennyiben nálunk fennállnak bizonyos akadályozó tényezők, akkor párunk mitől volna kivétel ez alól? Amennyiben én sem ismerem magamat, akkor miért várom el a másiktól, hogy kedvemre legyen? Ez csupán néhány kérdés, amivel igyekszem arra rávilágítani, miért fontos, és mit jelent az, amikor elkezdünk saját magunkon dolgozni. Minden az egyénnel kezdődik. Ugyanakkor nagyon fontos egyfajta rendszerszemlélet is. Természetesen párkapcsolatokban megeshet az elfejlődés, amennyiben az egyik félnek van igénye az önmagába fektetett munkára, a másiknak pedig nincs – az energiák végül mindig kiegyenlítődnek így, vagy úgy.

15 május, 2023

Sors és Szabad Akarat

Egy elgondolkodtató részletet idéznék az egyik kedvenc könyvemből – jobban magam sem írhattam volna le. Téma a SORS és a SZABAD AKARAT. Természetesen a leírtakon felül is még rengeteg filozófiai háttér információt és kérdést tartalmaz ez a témakör, de az alábbi sorok szépen összefoglalják a lényegi esszenciáját. Fogadjátok szeretettel:

„Az emberek azt hiszik, hogy a szabad akarat és a sors egymással ellentétes erők. Nem értik meg, hogy a sors az évezredek alatt, rengeteg inkarnációban lezajlott tetteknek az összegét jelenti. Ezen életek mindegyikében szabad akarattal döntöttünk. A jelenlegi életünk képviseli az összes múltbeli tapasztalatunkat, a kellemeseket és a kellemetleneket is, ezért az összes korábbi döntésünk terméke vagyunk. Ehhez még hozzá kell számítani azt a tényt is, hogy valószínűleg szándékosan helyeztük magunkat ilyen-olyan helyzetekben, hogy kipróbáljuk a jelenlegi életünkben hogyan reagálunk azokra az eseményekre. (Tudatosan azonban erre a tényre nem emlékszünk.) Ez szintén személyes választásokat takar.”

Dr. Michael Newton /Lelkünk útja III. /

Külön a családállítás módszere a Lelkek útját nem vizsgálja – a családi energetikán belül foglalkozik az egyénnel, ami rendkívül lényeges és korunk egyik legmeghatározóbb áttörése. Ugyanakkor én személy szerint fontosnak tartom magát a lélek oldalát is figyelembe venni, nem csupán azon bizonyosság okán, mert a lélek képes traumákat hozni korábbi létezéseiből, hanem mert ez ugyanúgy hozzánk tartozik.