News

19 március, 2020

Önbecsülés, önértékelés, önbizalom

Önmagunk Szeretetének hiánya. Legyünk bárhol a világon, éljünk bármilyen életet – ha nem szeretjük Önmagunkat, akkor ott minden bizonnyal szerepel legalább egy a háromból. Amikor naponta küzdesz testi, lelki „démonaiddal”, gondold végig, hogy annak oka hol gyökerezhet. Rengeteg átvett, örökölt érzelmet, terhet vagy átélt traumát mondhatsz magadénak az élet során, de mennyire vagy ezeknek tudatában? Mennyire vagy hajlandó dolgozni azon, hogy ez változzon? Mennyire vállalod a felelősséget magadért és a megtett, illetve a mulasztott dolgokért? Önmagunk Szeretete nem egyenlő az önzéssel – ez egy belső erő, amivel megtiszteljük saját lényünket. Kapcsolataink szinte kivétel nélkül rendelődnek alá ezen hiányosságainknak, mivel sokszor azoktól várjuk a megerősítést. Márpedig a külső forrás csupán ideig óráig tudja ezt fenntartani. Gondoljunk csak bele, hogy amennyiben nálunk fennállnak bizonyos akadályozó tényezők, akkor párunk mitől volna kivétel ez alól? Amennyiben én sem ismerem magamat, akkor miért várom el a másiktól, hogy kedvemre legyen? Ez csupán néhány kérdés, amivel igyekszem arra rávilágítani, miért fontos, és mit jelent az, amikor elkezdünk saját magunkon dolgozni. Minden az egyénnel kezdődik. Természetesen párkapcsolatokban megeshet az elfejlődés, amennyiben az egyik félnek van igénye az önmagába fektetett munkára, a másiknak pedig nincs – az energiák végül mindig kiegyenlítődnek.

Sors és Szabad Akarat

Egy elgondolkodtató részletet idéznék az egyik kedvenc könyvemből – jobban magam sem írhattam volna le. Téma a SORS és a SZABAD AKARAT. Természetesen a leírtakon felül is még rengeteg filozófiai háttér információt és kérdést tartalmaz ez a témakör, de az alábbi sorok szépen összefoglalják a lényegi esszenciáját. Fogadjátok szeretettel:

„Az emberek azt hiszik, hogy a szabad akarat és a sors egymással ellentétes erők. Nem értik meg, hogy a sors az évezredek alatt, rengeteg inkarnációban lezajlott tetteknek az összegét jelenti. Ezen életek mindegyikében szabad akarattal döntöttünk. A jelenlegi életünk képviseli az összes múltbeli tapasztalatunkat, a kellemeseket és a kellemetleneket is, ezért az összes korábbi döntésünk terméke vagyunk. Ehhez még hozzá kell számítani azt a tényt is, hogy valószínűleg szándékosan helyeztük magunkat ilyen-olyan helyzetekben, hogy kipróbáljuk a jelenlegi életünkben hogyan reagálunk azokra az eseményekre. (Tudatosan azonban erre a tényre nem emlékszünk.) Ez szintén személyes választásokat takar.”

                                                                                                        Dr. Michael Newton /Lelkünk útja III. /

Külön a családállítás módszere a Lelkek útját nem vizsgálja – a családi energetikán belül foglalkozik az egyénnel, ami rendkívül lényeges és korunk egyik legmeghatározóbb áttörése. Ugyanakkor én személy szerint fontosnak tartom magát a lélek oldalát is figyelembe venni, nem csupán azon bizonyosság okán, mert a lélek képes traumákat hozni korábbi létezéseiből, hanem mert ez ugyanúgy hozzánk tartozik.

Gyermekek és családállítás

Pár gondolat a gyerekek és a családállítás kapcsolatáról. Sokszor előfordulhat a kisgyermekeknél, hogy viselkedésbeli zavarokat észlel a közvetlen környezete. Ilyen lehet pl. a túlzott agresszió, feltűnő visszahúzódás, különféle étkezéssel kapcsolatos gondok, higiéniai esetek amikor a gyermek nem akar wc-re menni, szorongások, tikkelések stb. Attól, hogy valamit ezen esetek többségében normálisnak gondolnánk, mert régen is úgy volt, még nem feltétlen jeleni azt, hogy annak is kell tekinteni. Csupán el lett könyvelve, hogy majd úgyis kinövi, ahogy sok egyéb mást. Természetesen ebben van is némi ráció, mert hát folyton változunk még felnőttként is. Azonban nem a véletlen műve, hogy a legtöbb trauma az életünkben a gyermekkorra vezethető vissza. Ez a mutatója annak, hogy semmi nem tűnik csak úgy el, hanem legfeljebb később jelentkezik valami más formában. Gyermekekkel külön a családállítás nem dolgozik, mert a „probléma” nem náluk van, hanem a szülőknél keresendő. Ilyen esetekben mindig a szülőn keresztül foglalkozunk a gyermekkel.